WRTC

WRTC 2014 Boston, USA


Ezúttal New England adott otthon a rövidhullámú contesterek nagy eseményének a csapatvilágbajnokságnak. Magyarországot hárman képviseltük: Zoli HA1AG, Gyuri HA6ND és én. Mindhárman bíróként kvalifikáltuk magunkat, a versenyzőként való részvételhez nekem nem sok hiányzott, de sajnos nem tudtam teljes erőbedobással küzdeni érte.
Az indulás előtti napon Gyurival ketten Győrújbarátban aludtunk, ahonnan a rokona vitt ki minket a Bécsbe schwehadti repülőtérre. Teljesen sima utunk volt egy átszállással Frankfurtban, ahol még két finom német sör is belefért az időbe. Helyi idő szerint du. fél háromkor értünk Bostonba, ahol Ken K1EA (a CT contest software szerzője)várt minket és szállított be a mintegy 50 km-re lévő versenyhelyszínre Westboroughba. A harmadik utas aki még velünk jött nem más volt mint a nagy contester legenda Bob K3EST. A reptéren azért nem szabadultunk olyan könnyen kb. 1,5 óra volt mire sorra kerültünk a tisztviselőnél, aki ujjlenyomatot vett mindenkitől, fényképet csinált és alaposan kikérdezett.
A hotelban egy gyors sör az ismerősök üdvözlése után már kezdődőtt is a BBQ parti, ahol késő estig folyt a kötetlen beszélgetés.
A hat óra eltolódás (és Gyuri kitartó horkolása) miatt elég korán volt ébresztő,
de egy versenyen random kelő-fekvő amatőrnek ezt bírni kell. Reggel volt az első eligazítás a bíróknak, utána egy kötetlen városnézés Bostonban. Zolival kószáltunk kicsit a felhőkarcolók között meg a tengerparton, ahol egy kis büfében rákot ettünk ebédre. Beültünk egy hamisítatlan amerikai sarki "egységbe" is egy sör erejéig.
Este volt a hivatalos megnyitó a csapatok és bírók bevonulásával. Péntek reggel még egy eligazítás volt, majd jött a csapatok helyszínének és bírójának a kisorsolása. Közben Zoliból versenyző lett, mert a 4O3A horvát csappattársát valamiért nem engedték be a határon. Az én csapatom UA9PM és RC9O lett, az Asia 2 körzetből jutottak be.
A sorsolás után azonnal indultunk a verseny helyszínre ami kb. 100 Km-re lehetett a szállodától, egy parkerdőben. Nem fáztunk kb 32-33 fok volt délután, amikor a sátorban összerakták az állomásukat és kipróbálták az antennákat. Szerencsére minden működött, így este 8-ra visszaértünk a szállásra. Szombaton 5-kor kelés, hétkor már ment az állomás tesztelése, bejáratása. A verseny előtt negyed órával megkapták a hívójelet: N1O
Helyi idő szerint reggel nyolckor beindult a flúgos futam. Ezúttal a kiírás engedélyezte a "multi two" típusú versenyzést, tehát két egyenrangú állomás dolgozott egyszerre, ami még jobban megnehezítette a bírók munkáját. 24 órán keresztül kellett két állomás munkáját figyelni. Délután még egész jól álltak a fiúk, kb. a tizedik hely körült tanyáztak (ezt a helyszínen lévő állomás manager mondta, aki figyelte az online eredmény listát. A verseny végére aztán visszacsúsztak és végül az induló 59 csapatból a 30. helyet szerezék meg 4020 QSO-val. Az állomás felállása hasonló volt a negy evvel ezelőttihez: 100 Watt egy tribander, dipólok + sátor. Jól ment az állomásoknak 4572 QSO volt a nyerő, amit az N6MJ KL9A duó produkált.
Amit nekem mint bírónak figyelni kellett: Általánosságban a szabályok betartása, teljesítmény határ betartása (adónként egy LED sor jelezte) - ezért általában sávváltáskor kellett szólni, ha a piros LED világított. Óránként egyszer le kellett adni
az engedélyes hívójelét, mindkét állomásnak. (Ugyanis ezek a három betűs hívójelek mind valakinek már valójában ki van adva az N1O hívójel tulajdonosa a KA1... valaki és az FCC kikötötte, hogy ezt óránként le kell adni - tipikus bürokratikus, értelmetlen intézkedés)
Ezért minden órában a bírónak kellett szólni, hogy ne felejtsék el. Figyelni kellett, hogy egy sávon ne forgalmazzanak és természetesen jegyezni kellett ha nem jól naplóztak egy hívójelet. Szóval nem volt unalmas.
Délután egy rövid alvás aztán folytatódott az élet főképpen a bár környékén, mert ott volt vagy 3-4 TV amin lehetett nézni a VB döntőt (intenzív társasági élet közepette).
Hétfőn még volt egy szabadonválasztott kirándulás Newportba (R.I.), ahová Gyurival elmentünk. Egy kellemes kikötő város, aminek van egy óváros része csupa régi házzal az 1600-1700-as évekből. Este aztán eljött az eredményhirdetés ideje, amit azért mindenki izgatottan várt, hiszen hiába volt online erdmény, annyira szoros volt a küzdelem, hogy az értékelés még sok mindent megváltoztathatott. Pl. a 6. és a 27. hely között mindössze 84 QSO volt a különbség.Az amerikai győzelem mellett a szlovákok és a németek egy csapata állhatott még a dobogóra.
este aztán ment a dzsembori, egészen éjfélig amikor is óriási felháborodásra kirúgták a népet a bárból. Állítólag úgy szólt a licenszük, hogy éjfélkor be kellett zárniuk.
Ez (is) Amerika. Persze a harcedzett keleti blokkal nem lehetett kiszúrni, mert előkerültek a pálinkás és egyéb butilkák, meg a németek tartalék söre is. Így aztán még kitartott DX party jódarabig. Másnapra már csak a hazautatás maradt, ami nem rejtett meglepetéseket.


55497.jpg= 55498.jpg= 55499.jpg=55500.jpg=55501.jpg=
A bírók bevonulása a megnyitó ünnepélyen..................Sorsolás utáni bemutatkozás...................... a WRTC antenna jól működött........................verseny előtti állomás próba...............HA3NU, UA9PM, RC9O, W2RQ

55502.jpg=55503.jpg=55504.jpg=55505.jpg=
Jobbra K5YAA egy igazi régi motoros......K1VR Fred-et már régi ismerősként üdvözölhettük..West coast: K6NA, KC7V, K6XX .....Egy jó kedvű HAM, G4BUO,6ND, N5OT, LU1FDM

55506.jpg=55507.jpg=55508.jpg=55509.jpg=55510.jpg=55511.jpg=
Boston 50 emeletes üvegpalota......................Boston felhőkarcolói a repülőtérről...................Boston: régi és új kavalkádja...........................1AG a rákbüfé előtt.................................Newport sétáló utca....................................Newport óváros





WRTC 2010 Moszkva, Oroszország


Ismét sikerült résztvenni egy olyan eseményen ami nagyon nagy élményt nyújtott a számomra és sokáig megőrzöm az emlékezetemben. Aki valamennyire követte az eseményeket, hogy milyen módon lehetett kijutni bírónak Moszkvába az bizonyára emlékszik rá, hogy ennek két módja volt:
1. a már kijutott csapat javasolhatott egy bírót (nálunk ezt Gyuri HA6ND testesítette meg)
2.egy nevezési procedúrán kellett végig menni, ami alapján a rendezők kiválasztották a számukra legmegfelelőbbnek tűnő jelölteteket.

A rendezők már ezt az előszelekciót is komolyan vették és néhány esetben jelezték egy-egy jelentkező esetében, hogy nem találják megfelelő színvonalúnak a jelöltet. Végül is sikerrel vettem az akadályt és a 2006-os WRTC után ismét bíróként tevékenykedhettem ezen a nagyszabású rendezvényen. A kijutáshoz mindössze egy akadályt kellett venni a vízum beszerzését. A rendezők kicsit megcsúsztak a meghívólevelek kiküldésével így igyekezni kellett a beszerzéssel. A vízum ügyintézés kissé oroszosan működik még, mindent csak személyesen lehet intézni (2-3 órát kinn álltunk a tűző napon az utcán, mire sorra kerültünk), még a kész vízumot sem küldik ki postán.

Végül is mindent időre sikerült összehozni. A kiutazó magyar csapatnak (6PX Csaba, 3OV Anti) is sikerült a technikai feltételeket összehozni. Csaba nagyon sok munkát fektetett bele, hogy minden tökéletesen működjön. Amit kivittek 2db K3, sávszűrők, adás tiltás/vezérlés stb. annyira sok volt, hogy a reptéren szétosztottuk a csomagokat négyfelé, hogy minden fontos dolog kézipoggyászként mehessen. A biztonsági szolgálaton viszonylag könnyen átmentünk, egyedül a Gyurival szívóztak egy kicsit, mert a nála lévő szűrőt gyanúsnak találták. Miután mondta, hogy egyedi fejlesztés és ha adnak egy csavarhúzót szétszedi és szívesen elmagyarázza mi-micsoda, elálltak a további szívózástól. Seremetyevón kifelé is volt egy kis fennakadás, mert a két rádióról kellet volna egy pecsét, hogy bevittük és a két versenyző adóengedélyét is ott kellett volna megkapni. Az ottani "officer" nemigen akart dolgozni és mondta, hogy menjenek át nyugodtan a zöld folyosón. Végül a reptérre kiküldött helyi amatőrtárs szerzett egy pecsétet a papírokra.

Kétórás autókázás után értünk a szállásunkra az Atlas Park Hotelba. A szálloda Moszkvától délre volt, zöldövezetben, csak kisebb települések vannak a környéken. Gyors regisztráció után rögtön mehettünk vacsorázni, majd nem sokkal utána volt a rendező utazási iroda által szervezett BBQ parti. Ez egy nagy sátorban volt, ahol több száz HAM tudott békésen "QSOzni" egymás mellett. Persze itt is volt rendesen QRM, fogytak a sörök és nagy sikere volt a 6PX-féle pálinkának is.
Nagyon jó volt kezet rázni a régi ismerősökkel és különösen nagyon örültem, hogy tizenötév után ismét sikerült VE3NE Lali barátommal megint találkozni. Mindenki belemelegedett a beszélgetésbe, úgyhogy éjjel fél egykor RZ3AA határozott hangja kellett, hogy mindenki elhagyja a "tetthelyet".

Másnap délelőtt volt a hivatalos megnyitó.

26196.jpg=

Minden ország a nézők (rendezők , segítők, XYL-ek, meghívottak) nagy tapsa mellett vonult be a megnyitóra. A procedúra a szokásos volt, különféle beszédek és műsorok egyvelege.


26197.jpg=

A magyar csapat

Délután kezdődött az érdemi munka, először volt a sorsolás, melynek folyamán kisorsolták a QTH-kat a bírókat és a hívójeleket. A hívójeleket zárt borítékban a bírók kapták meg, amit csak a verseny előtt negyedórával lehetett kinyitni. Az én csapatom az UU4JMG Andy, UR0MC Roman összetételű ukrán team lett.

Ezután következett a versenyzőknek és bíróknak tartott közös megbeszélés. Mivel ez kb. 150 embert jelentett, az ilyenkor szokásos módon brutális mennyiségű, legtöbbször felesleges, kérdések tömkelege hangzott el. K1ZM és YT1AD igyekezett volna a kiírást még az utolsó pillanatban megváltoztatni, de RA3AUU (az egyik főrendező és a motorja az egész orosz rendező gárdának), kemény volt mint Putyin. Válaszában közölte, hogy nagyon örül a hozzászólásoknak, de itt már semmilyen változtatás nem lesz. Végül mindenki kénytelen volt belenyugodni az adott tényekbe. Ezután következett a bíróknak a megbeszélése. Itt elhangzottak az elvárások, mindenki kapott a wifi routert/internet modemet, aminek az alapfeladata a versenyzők gépére telepített program segítségével az eredmények folyamatos továbbítása. Ezenkívül kaptunk egy mobiltelefont, amin megerősítésként óránként el kellett küldeni SMS-ben az adott csapat eredményét. Ezenkívül még mindenki beállította az óráján a pontos időt, hogy minden csapat egyszerre kezdjen.

Több versenyző heves tiltakozása ellenére (a rendezők ebben is hajthatatlanok maradtak) péntek reggel hatkor volt az indulás a versenyhelyszínre. Erről tudni kell, hogy először volt olyan WRTC, hogy a versenyzők nem egy HAM QTH-ról, hanem a nyílt terepen, sátorból versenyeztek. Ehhez az kellett, hogy a verseny előtt helyi segítőkkel felépítették az állomást és négy napon keresztül vigyáztak is rá. A helyi segítő ott kicsit tágabb fogalom, volt aki több ezer kilométert utazott ezért.
48 csapat volt az állomások 9 db úgynevezett klaszterbe volt osztva, klaszterenként általában öt állomás volt kb. 500 méterre egymástól. Az egész helyszín mintegy 30 kilométereskörön belül volt.


26199.jpg=

Ami mindenki számára adott volt: egy kb. 12 méteres tornyon egy többsávos yagi, egy 40 és egy 80 méteres inverted V dipól. A sátorban 3 db asztal, három szék és egy ventillátor. Az aggregátor kezelése a segítők feladata volt. A két dipól végein fel volt tekerve bizonyos mennyiségű drót amivel lehetett a frekvenciát hangolni. Ezenkívül még az antenna irányát lehetett változtatni, más beavatkozás nem volt engedélyezett.

A mi QTH-nk szerencsére közel volt a szálláshoz, így miután végeztek az állomás összerakásával és a teszteléssel, egy kis pihenőre vissza tudtunk menni a szállásra.


26198.jpg=

készül az állomás

Helyi idő szerint négykor kezdődött a verseny, így háromra kimentünk a helyünkre. Fél négykor, mikor minden kész volt odaadtam az órámat a csapatnak, hogy állítsák be az időt a számítógépeken a pontos kezdés érdekében. Ebből aztán lett egy kis bonyodalom, ami végigkísérte a versenyt. Roman fogta az órámat beállította a pontos időt, csak nem gondolt rá, hogy Moszkvában van és nem Kievben és csak 3 órát vont le a GMT-hez, nem négyet. A verseny előtt 15 perccel megkapták a hívójelet, ami nem volt rossz választás: R31U.


26200.jpg=

Ilyenkor már nem lehet hallgatni a rádiót, csak beállítani a szoftverben a hívójelet. Négykor elindult a nagy menet, jól startoltak a fiúk 200 feletti órával kezdtek, 100 wattal ez bizony nem rossz. Mivel egyszerre csak egy jel mehetett ki az éterbe érdekes volt figyelni, hogyan dolgoznak össze, hogy mind a két állomás tudjon kusózni. A másik oldalon ez úgy volt érzékelhető, hogy időnként késve válaszoltak a WRTC állomások. Ez néha okozott egy kis galibát, de többnyire meglettek az összeköttetések. Úgy másfél óra után aztán jött egy csinos kis vihar, amitől elég jól megnövekedett a QRN. Erős szél fújt és dörgött is az ég. Szerencsére annyira nem volt vészes, hogy abba kellett volna hagyni a versenyzést. Volt aki sokkal rosszabbul járt: az osztrák csapatnak mind a két K3 készüléke elszállt, így a tartaléknak hozott FT857 lett beüzemlve és nagy szerencséjükre a helyi segítőjüknek is volt egy ugyanilyen rig, amit kölcsönadott a verseny idejére. Volt, ahol hatalmas eső vagy jég volt, a magyar csapat pedig olyan szelet fogott ki, hogy kívűlről fogták a segítők a sátrat. Annyi előnye volt a viharnak, hogy lehűtötte a 35 fokos levegőt és elhajtotta a szúnyogokat, így már csak a bögőcsökkel és egyéb vérszívó fenevadakkal kellett megküzdeni.

Szépen termeltek a fiúk, este hétkor már 600 feletti QSO szám volt, amikor megakadt a szemem a monitoron és láttam, hogy az ottani idő eltér egy órával az általam jegyzetelt megjegyzésekhez képest. Rögtön szóltam nekik, mire a Roman azt mondta, hogy nem gond, majd a verseny után kijavítja.
Ezután már különösebb esemény nélkül teltek az órák. Nem ettek semmit, csak kávét meg teát ittak és Andy néha rágyújtott egy mahorkára. Kínálgattam őket egy kis keksszel, amit én rágcsáltam, de azt sem fogadták el. A technika végig normálisan üzemelt, az aggregátor is folyamatosan biztosította a villanyt. A helyi segítők rendszeresen jöttek és kérdezték, hogy kérünk-e valamit, de 24 órán keresztül csak "csája" és "kofé" volt. Jól bírták két-három alkalomnál többször nem álltak fel a rigtől. Nekem még nehezebb dolgom volt, mert nem versenyezhettem, viszont folyamatosan kellett figyelnem mind a két állomás forgalmazását. Ez eléggé megerőltető tud lenni 24 órán keresztül. Külön érdekesség, ha az egyik SSB-n a másik távírón dolgozik. Viszont sokkal nehezebb volt koncentrálni, ha az egyik oldalon egy gyenge jel volt, a másikon meg dübörgött a jel. Azért túléltem, bár az utolsó három-négy óra már nagyon fárasztó volt.
A verseny vége előtt félórával egyszer csak felállt a Roman abbahagyta a versenyzést és nekiült a log idejét kijavítani. Egyszer odapillantok és azt hittem rosszul látok. Egyesével akarta átírni a több mint 3000 QSO idejét. Fél óra múlva mikor vége lett versenynek rájött, hogy ez nem fog menni. Ugyanis a verseny után fél órával át kellett adni a kész logot és a hangfelvételt a bírónak. Kérdem tőle, hogy nincs-e erre valami rutin, ami egyszerre kijavítja az összes időt. Azt mondta van csak valamiért nem tudja megcsinálni. Mondtam, hogy ez így nem fog menni és megegyeztünk, hogy felhívom a főbírókat, mi legyen. EY8MM-el beszéltem, aki mintha lesben állt volna a sátor közelében, néhány perc múlva ott volt. Megegyeztünk, hogy átadják a logot úgy ahogy van, aztán majd meglátjuk mi lesz. Aztán a 30 perc leteltével megjelent az RA3AUU is oroszul elcsevegtek, de a lényeg kivehető volt/ Larry vitriolos megjegyzése: Mit gondoltatok, hogy az ukrán glóbusz szerint jár az idő Moszkvában is? Ezután bevitt engem a versenyközpontba, ahol elmondtam mi a gond, de nem különösebben hatotta meg őket. Leadtam az anyagot és vártuk mi lesz. Végül is másnap délelőttre kiderült, hogy nem problémáztak rajta, úgyhogy mindenki fellélegezhetett. Abszolút nem voltam bűnös a dologban, de azért bántott, hogy ilyen galibába keveredtek a fiúk.
A verseny után a vacsora után még elszopogattunk két sört, aztán mindenki készülődött a foci VB döntőjének megnézésére. Mikor felmentem a szobába a Gyuri már javában horkolt. Bekapcsoltam a TV-t és azt láttam, hogy pont elkezdődött a meccs. Ledőltem az ágyra és rögtön elaludtam én is. Egy percet sem láttam belőle.
Másnap elmentünk Moszkvába kicsit bóklászni, meg megittunk pár hideg sört a 35 fokos hőségben.

26201.jpg=

Érdekes volt 38 év után újra látni a Vörös teret, a Lenin mauzóleumot, meg a GUM áruházat. Persze sok minden megváltozott, főleg a hely szelleme: sok árus volt, sőt még a tér bejáratánál koldusok is voltak.
Azért ide is betette a kapitalizmus a lábát rendesen.

26202.jpg=

Bussines fotó a Vörös tér bejáratánál

Estére már "csak" az eredményhirdetés és a bankett maradt vissza. Az eredmények nagyjából már ismertek voltak, egyedül a szlovén csapat csúszott két helyet hátrébb, mert kb. hússzor kiakadt a versenyszoftverük (nem kritizálom egyiket sem, de a Win-test az jól bírta mindenhol) és emiatt adatvesztéseik voltak. Természetesen a hazaiak részéről óriási ováció követte a bejelentést, hogy orosz csapat lett az első. Mindenesetre a verseny kiegyensúlyozottságát mutatja a rendkívül szoros végeredmény a csapatok között. Itt valóban nüansznyi dolgok dönthettek helyezéseket. QTH szempontjából akár az a 30-40 méter szintkülönbség (dombtetőn voltál vagy az oldalában), akár az, hogy mennyire közel voltál egy erdősávhoz. Verseny szempontból egy-egy sikeres vagy sikertelen sávváltás, vagy a cluster beírások száma stb., no és persze az operátorok képessége. Elég megnézni, hogy a négy évvel ezelőtti bajnok páros most 22. lett A magyar duó az R34O hívójellel nyomult és 3127 QSO-val a tisztességes 15 helyet érték el, nagyon sok nagy nevet és korábbi dobogóst maguk mögé utasítva.

Az eredmény hirdetés után beindult a felszabadult örömünnep rengeteg koccintással, gratulációkkal, nagy beszélgetésekkel, igazi jókedvvel. Hajnali kettőkor alig lehetett kiebrudalni a népet és a kitartóbbja még folytatta a hotel aulájában.

26203.jpg=

Druzsba az ukrán csapattal

Reggel pedig beindult a népvándorlás hazafelé. Kis csapatunk tíz órakor hagyta el a versenyhelyszínt, bízva abba, hogy négy év múlva ismét részesei lehetünk ennek a nagyszerű eseménynek.


WRTC 2006 Florianópolis, Brazília


A 2006-os év legnagyobb rádiós eseményét a csapat világbajnokságot a brazíliai Santa Catarina szigeten rendezték meg. Akárcsak a korábbi hasonló eseményeket, ezt a versenyt is nagy várakozás előzte meg. Sajnos magyar csapat ezúttal nem indult, viszont bíróként HA6ND Gyuri és jómagam képviseltük a magyar színeket. A rendezők új válogatási szisztémát dolgoztak ki arra, hogy ki legyen az a 47 csapat, aki a versenyen elindulhat. A feltételek dióhéjban a következők voltak:
1. A pontszámításhoz 8 versenyt (csak nagy versenyeket mint CQWW, WPX, ARRL stb.) lehetett az elmúlt 4 évben figyelembe venni, ebből maximum 4 lehetett csapat eredmény.
2. területileg felosztották a világot, azzal a megfontolással, hogy a kb. egy területre esők egyenlő esélyekkel indulnak. Európa 3 területre lett osztva.
3. A versenyen elért pontszámokat aszerint súlyozták, hogy milyen kategóriában indult a jelölt. Például 1.0 szorzót kapott a SOAB HP és 0.75 szorzót a SO HP Assisted vagy a M2 kategória.
Jómagam sajnos legtöbbet az utóbbi két kategóriában versenyeztem, így hiába voltak nemzetközi 2-6 helyezésem, a bejutáshoz nem volt elég. A bírókat a benyújtott pályázatok alapján választották ki, ahol elsősorban szintén a versenyzői kvalitásokat vették figyelembe.

Az utazásunk eléggé kalandosra sikerült, mert a VARIG légitársaság amellyel utaztunk (volna) éppen becsődölt. Már a kezdés sem volt rossz, mivel az M0-on egy remek dugóba kerültünk és másfél óra alatt 5 km-t tettünk meg. Leginkább az aggasztott, hogy ráadásul a Gyuri jegye is nálam volt. Szerencsére az M5-ös előtt pár km-re volt egy lejáró, így "falujáró túrával", a sebességhatárokat "picit" áthágva az utolsó pillanatban beestünk a repülőtérre. Gyorsan beálltunk a pulthoz becsekkolni és itt jött a meglepetés. Közölte velünk az ügyintéző hölgy, hogy ő bizony nem lát járatot München és Sao Paulo között. Menjünk el a Lufthansa kirendeltségre megtudni mi a helyzet. Utóbbi helyen csodálkozva kérdezték, hogyhogy mi nem kaptunk értesítést a járat törléséről, valamint felajánlották a jegy árának visszatérítését. Magunkba roskadva ültünk le és kérdeztük nincs-e valami megoldás. Felmerültek különböző variációk: járat 4 nappal később, járat Santoson keresztül 660.000 Ft-ért, de egyik sem volt elfogadható. Két órai küzdelem után találtak egy járatot másnapra Caracason majd Sao Paulón keresztül, de csak Caracasig mondták biztosra. Mindegy, megyünk vele és majd meglátjuk. Másnap felszálltunk: irány Milánó, ahol kb. 45 percünk volt átszállni a másik gépre. Kicsit kavartunk is a reptéren és még ráadásul kb. 100 m-es sor állt a tranzit irányba. Végül is a 200 méteres egyéni csúcsunkat megdöntve időben berobogtunk a beszálláshoz. Délután kettőre értünk Caracasba és rögtön mentünk volna a VARIG társaság képviseletéhez, ha ott lettek volna... Sokszori kísérlet után végül is este 6 után megérkezett az ügyintéző helyettese, aki elintézte a beszálló kártyánkat, sőt még azt is, hogy Sao Paulóban nem kellett 15 órát várakoznunk, hanem talált egy közvetlen csatlakozást. Minden izgalom után végül is másnap délben landoltunk Florianópolis repterén. Itt már csak a versenyzőket szállító busz romlott el, aztán már ott is voltunk. A verseny helyszínéül csodálatos környezetet választottak a rendezők, a sziget északi részén lévő Praia Santinho üdülőfalu egy szálloda komplexumában. A szállás egy szállodából és a hozzátartozó 14 apartmanházból állt.
Ami itt negatív dolog volt a szállásban, hogy nem egy helyen volt a mezőny elszállásolva és így mi is idegenekkel voltunk körülvéve. Üdítő kivétel John W2GD volt a közvetlen szomszédunkban. Jó szokásomhoz híven körülnéztem, antenna telepítés ügyben, de a helyzet nagyon elkeserítő volt: Északi irányban az épület, déli irányban rendkívül közel egy kb. 500 méteres hegy, nyugat felé emelkedő, és volt egy 10-15 fokos rész Afrika irányba, ami a tenger felé nézett. Ráadásul a földszinten laktunk, így az antenna max. magassága 4 méter volt. Ehhez jött a HA3OU-tól kölcsönkért QRP 4 W. Sajnos ezzel az összeállítással csak az SWL kategóriáig jutottam.

Az első hivatalos napon, csütörtökön bemelegítésnek G3SXW Roger tartott egy remek bemutatót az elmúlt évek közép-afrikai CQWW aktivitásaikról és az ottani úti élményeikről. Ezután jöttek a különféle eligazítások a bíróknak és a versenyzőknek, majd délután az ünnepélyes megnyitó, ahol a kb. 25 nemzet zászlaja között ott lengedezett a magyar is. Természetesen napközben többször megtámadtam (sikertelenül) a HQ állomást, ahonnan kicsit jobb körülmények között lehetett volna dolgozni: FT9000D, ACOM lineár, logper felső sávokra és 2 el beam 40 méterre 15 méter magasan és egy inverted V 80/40 dipól. A készülék kivételével ezzel az összeállítással dolgoztak a csapatok is a versenyen. Sajnos első nap még se billentyű, se mikrofon , se napló nem volt, így itt is maradt az SWL kategória. A terjedés egész más itt mint felénk. Itt ha nem megy a sáv, akkor nagyon nem megy és egyáltalán nem hallani állomást még 14-en sem.
Másnap reggel gondoltam korán reggel megtámadom a rádióállomást, de sajnos az volt a gyakorlat, hogy csak napközben lehetett bejutni, általában 9-22 között. Reggeli után (ez UTC 12 volt) végre siker koronázta próbálkozásaimat és sikerült egy fél óra erejéig a PP5WRTC hívójellel dolgoznom 21 MHz-en. Eu jött (nem USA!), de nem nagyon. Utána kezdődött a hivatalos program: A helyszínek, hívójelek és bírók kisorsolása. Gyuri a 9A1UN/IZ3EYZ csapatot kapta, én pedig a ZS4TX/N2IC duót. Gyuriék QTH-ja pár kilométerre a szigeten volt, a mienk a parton, mintegy 60 km-re délre. Sorsolás után mégegyszer sikerült pár QSO-t csinálni, ezúttal mint PP5/HA3NU, de csak rövid ideig mert aztán indultunk a verseny helyszínére. A házigazda PP5KE op. Kelmer volt, akinek a hétvégi tengerparti nyaralója lett kialakítva QTH-nak. Amint Elhagytuk Florianópolis várost egyre jobban közelítettünk a QTH és egy nagy hegy (utólag megnéztem 950m) irányába. N2IC megjegyezte, hogy hosszú útra USA irányba nem lesz túl jó a kilátás. Aztán mikor a hegy mögé kerültünk és a hosszú útból rövid út lett, akkor kicsit, érthető módon, elkedvetlenedtek a fiúk. Végül is leértünk a partra és szerencsésen a nagy hegy csak félig meddig lógott be a képbe. Eu irány nagyjából a tenger felé volt, tehát jó irányba. Viszont a komolyabb gondok csak a készülék bekapcsolása után jöttek elő. 14MHz-en S7-8, 21-en S4-5 konstans zaj volt. Először a házban lévő zajforrásokat próbáltuk kiszűrni, de ez nem járt eredménnyel és egy kis autós túra után egyértelműen kiderült, hogy az utcai elektromos hálózat a ludas. Mivel mondták, hogy van négy tartalék QTH, a versenyzők kérésére telefonáltam a HQ-ba, ahol hozzájárultak a QTH cseréhez. Majdnem este 6 volt mikor elindultunk, így már biztos volt, hogy mire odaérünk teljesen sötét lesz, tehát antennázni már nem nagyon fognak a fiúk. Az új QTH mintegy 60 km-re északra volt egy nagy öböl nyugati részén. A kilátás a különböző irányokba nagyjából megegyezett az előzőekkel, viszont a zajszint itt már csak S3-4 körül mozgott 14-en. Megkezdődött az állomás kiépítése, ami éjjel kettőig eltartott. Több probléma is felmerült a különböző automata ide-oda kapcsolgató vezérlő kütyükkel. A javítási módszerek a forrasztástól az asztalhoz való ütögetésig változatosak voltak. Nagy bánatomra az esti QSO-zás így elmaradt. Fájó szívvel hallgattam, ahogy a többiek aprítanak 7 MHz-en. Reggel fél ötkor felkeltem, hogy egy kis 80/40 méteres kusózást rendezek (itt még is csak tél van), de az alapzajon kívül semmit és senki nem lehetett hallani, még egy PY vagy LU-t sem. Csalódottan visszadőltem az ágyba és hétkor újra próbálkoztam. Végre ment 7MHz egyszerre jött, USA és JA (innen az USA/JA egy irányban van). Sokáig nem élvezhettem a helyzetet, mert jöttek a srácok és még egy kicsit bíbelődtek a rendszerrel, mert még voltak hiányosságok. Már kezdtek megizzadni, mert csak percek voltak hátra, amikor Steve a fejére csapott, valami nyitott kollektoros kimenetet morgott a bajsza alatt, forrasztott egyet és 08.59-kor készen állt az állomás!
A kezdés nagyon nem sikerült, pedig sokan nyomták 100 feletti átlaggal az első órát. 21-en kezdtek, de nemigen jöttek CQ-ra, a keresés nem nagyon ment, többször váltottak sávot és üzemmódot. A második órától aztán már normális mederben folytak a dolgok. Nekem, mint bírónak, végig kellet figyelnem 24 órán keresztül a forgalmazást és óránként SMS-t kellett küldeni a HQ-nak az eredményről. Érdekes volt onnan hallgatni a magyar állomásokat HG0HQ, 0HW, 5PP, 3OU, 1CW, 8KW, 7TM akik így hirtelen eszembe jutnak a 21 MHz-ről. Az első 100 fölötti óra du. 5-6 között volt 14 SSB-n Eu-nak, amúgy olyan 70 körüli átlagok mentek éjjel 1-ig körülbelül. Az ezt követő 4-5 óra elég kegyetlen volt, teljesen leálltak a sávok. 80 méteren 15 Eu került a logba, de nem volt köztük magyar, pedig én hallottam a HG0HQ-t és a HA5JI-t is 559-el! Ez még jó eredménynek is számított, mert volt aki nem is csinált ezen a sávon Eu-t. Azért csak számított, hogy a drót vége méterekre volt az óceántól. Reggel aztán megint beindultak a sávok és az utolsó órában volt még egy kis USA osztás 14 SSB-n. Végül a csapat a 26. helyen a középmezőnyben végzett 1611 QSO/212multi/1,43millió pont eredménnyel. Az első helyen végzett VE3EJ/VE7ZO csapat 2369QSO/230multi/2,43 milló pontot ért el. Ebédre már visszatértünk a szállásunkra, ahol két sör és az ebéd után, úgy döntöttünk Gyurival, hogy alszunk pár órát. Hát ez olyan jól sikerült, hogy 8 órai alvás után este 11 után ébredtem fel. Gyorsan leszaladtam az HQ-ra hátha lehet még kusózni, de már természetesen zárva volt. Csalódottan bandukoltam vissza ama gondolattal, hogy ennyi alvás után már biztos nem tudok elaludni. Szerencsére tévedtem, mert Gyuri kitartó horkolása ellenére még reggel 7-ig húztam a lóbőrt én is. Összességében sikerült 15 órát aludni így aztán másnap kipihenten vágtunk neki a kirándulásnak. Reggel még egy kísérletet tettem a rádiózásra, fél óra várakozás után PY5EG kinyitotta az ajtót egy tartalék kulccsal, majd össze kellett rakni megint az állomást, mert már szétszedték és a koaxokat is épületen kívülre tették. Minden kész volt, amikor jöhetett az újabb csalódás: mind 14, mind 21-en a jól megszokott fehér zajon kívül más nem volt. Mindez reggel 9-kor! Amúgy jól telt a nap, végre láttunk valamit a környékből is. Este aztán jött az eredményhirdetés a búcsúvacsorával és a hozzátartozó dzsemborival, na és mindenki nagy örömére egy kis igazi brazil szamba bemutatóval. Már éppen közeledett a záróra, amikor YU1RL Rasával beszélgettünk, aki most kinn él Brazíliában. Szóba került az utazásunk, aztán jött a hidegzuhany: azt mondta, hogy ő biztosan tudja, a mi járatunk nem megy. Azért ért minket váratlanul a dolog, mert Skype-on keresztül tartottuk az otthoniakkal a kapcsolatot és az utazási irodában azt mondták, hogy nincs törölve a járatunk. Hát ezek után nem aludtunk olyan jól, mint az előző nap... Hajnali fél ötkor felkeltünk és megkezdtük a telefonálgatást az utazási irodáknak és a légitársaság képviseleteknek. Arra a kérdésre, hogy hogyan fogunk hazajutni senki sem tudott válaszolni. 4 órai küzdelem után megfogadtuk az otthoni utazási iroda tanácsát és elhatároztuk kimegyünk a reptérre, hátha a helyszínen jobban fog menni a dolog. Előtte még le kellett küzdeni a recepciót, mert egy plusz napot ki akartak velünk fizettetni (mivel eredetileg egy nappal korábban érkeztünk volna). Mintegy 20 perces magyarázás és bizonygatás után végül sikerült meggyőznöm őket az igazunkról. A reptéren a VARIG képviseleten már ott álldogált, egy háromfős orosz különítmény, akik le is nyúlták előttünk a másnapra érvényes még üres helyeket. Megkezdtük az alkudozást a hölggyel, először nem sok sikerrel, mert azt hitte, hogy akkor akarunk menni, amikorra az eredeti jegyünk szólt. Aztán miután tisztáztuk, hogy nekünk mindegy csak repülhessünk, akkor kibökte, hogy még aznap el tudunk menni. A családnak való vásárlás ugyan elmaradt (eredetileg még két napig maradtunk volna), de ott volt a jegy a kezünkben! Rögtön be is kellet csekkolnunk és egy óra múlva már mentünk Sao Paulóba. Ott a reptéren döbbentünk rá, hogy micsoda óriási mázlink volt. A VARIG összes külföldi járata törölve volt, kivéve egyetlenegyet, ami elvitt minket Frankfurtba! Az már semmiség volt, hogy Ferihegyre nem érkezett meg a bőröndöm. Végül is a QSO gyártásból nem sok jutott, viszont a rengeteg élmény, a személyes találkozás a nagyágyúkkal megint felejthetetlen volt.
Ezúton szeretném köszönetem kifejezni azon amatőrtársaimnak, akik hozzásegítettek a részvételhez:
Gyuri HA5JI - CQ-73 Kft.
Feri HA5KU - Rádióvilág Kft.
Győző HA0MM, Joe HA0LC - Anico Kft.
George HA6ND - Starján Kft.

Képeket a photo gallery és a HAM gallery oldalakon találtok,
további információt és eredményeket pedig a wrtc honlapján.

3384.jpg= 3385.jpg= 3342.jpg=PP5WRTC
.............PP5/HA3NU QSL .................................A csapatom ZS4TX/N2IC.............................PP5WRTC



WRTC 2000 Bled, Slovenia


S536P (HA3OV - HA3NU) 18. hely

60372.jpg=

HA3OV, T97M, HA3NU, T93Y

back to main page
further pages - további oldalak
jogosulatlan hozzáférés a(z) 3377 azonositójú elemhez :-(

ellenörzőszám